Szeptember 24., 2001, hétfő

Szent Tamás Aquinos az én előttem lévő padon ült. Most egy kis fehér sapkát visel. Félig fordul a karjával a padozópár hátán, de szemé soha nem mozdult el a tabernákulum irányából.

Mondja: "Jézus dicsőségére jöttem. Nővér, most minden kritikus pontra ér és élesedik. Istennek az országod szívében kell lennie. Mostanában a nép első helyre tette önmagát szeretete előtt. Ez megmutatkozik a törvényekben, iskolákban és fogyasztásban."

"Nem csoda, hogy az Egyház itt támadások célpontja. A vallási hívések nem tisztelnek meg. Az ég meghívása a személyes szentséghez nagyobbrészt figyelmen kívül hagyják. De itt van a válasz--a világbéke kulcsa. Itt van a mentőjegy és a szentség útja. Ez az Ige Szeretet."

"Senki sem juthat be igazán Anyánk Szívébe, amely Ige Szeretet, anélkül, hogy lelkibecsülése lenne. Ezt a kulcsot kell használni--a lelkekben, az országban és a világban történő változáshoz. Nyugalomra van szükség ahhoz, hogy válaszoljunk egy lelki megvilágosodásra."

Végre fordul és néz szemembe. "A nyugalom és az Ige Szeretet kézzel fogva járnak."