Én vagyok a Fájdalmak és Kötönyök Asszonya. Mély fájdalommal követtem az Isteni Fiúmat egész életében, szenvedve vele és egyesülve az ő isteni áldozatával az emberiség megváltása érdekében. Szívem mindig kegyelt volt az Isteni Fiammal, és soha nem hagyott fel a fájdalom, hogy vértanússá tegyen szívemet. Mindig a fájdalom kardjával átlőttnek éreztem magam. Szemeim folyamatos könnyek forrásai voltak. Ma is szenvedek, látva az emberiséget mélyebbre süllyedni a bűn és a diszobediencia örvényébe az Úr iránt. Szenvedek, látva, hogy az emberiség rendszeresen elutasítja minden jelenlétemet, könnyeimet és figyelmeztetéseimet a megbánásra. Szenvedek, látva, hogy egyre több egyházat homály borít be és elfoglalja az apostasia, amely egyre többen lelkeket vezet elvesztésre. Szenvedek, látva, hogy nap mint napon az emberi lény erőszakosabbá, gonoszabbá válik, Istennek és nekem ellenségévé, s több szeretetet mutat a rosszra, bűnre és ördögre. Szenvedek, mert hangom egy puszta sivatagban hallatszik meg, és nem talál echo-t szívekben. Csak nagy szerelem az én fájdalmaimhoz mentheti meg ezt a gonosz emberiséget és vezetheti vissza a békének és megváltásnak útjára. Szívem kiált, de válaszol-e valaki a vértanúkiáltságomra?
(Report-Marcos) "- Ma az Asszony lila ruhában és fekete köpenyben jelent meg. Mellette két angyal állt, akik szintén lilásban voltak öltözve. Arcvonása nagy szomorúságot mutatott. Szívem fájdalommal tört el, amikor így láttam Isten Anyja arcát".