Gyerekek, ma az én szent szüleim, Szent Joachim és Szent Anna ünnepét ünnétek...Ó, mennyire kedvesek voltak a Szívemnek! Mennyire szerettem őket és akartam jól nekik! Életemben mindig tisztán, őszintén és gyermeki szerelemmel szerettem őket. Mennyire csodálatosak voltak azok azutánokon, amikor anyám, Szent Anna, karjaiba fogott, a szülei karjába helyezte, és tanított engem a Szent Írásokra, valamint arra, hogy legyek erényes, hogy tetszek az Úrnak! A gyöngéd hangja bejutott a Szívembe, és megégett benne szeretettel az Úrhoz, amikor beszélt és tanított engem. ...A Szívem fájdalomtól távozott abban az esetben, amikor megláttam magamat árva és szenvedőnek, azok nélkül, akiket annyira szerettem és akik olyan sokkal szerettek. ...Igazán vérző könnyeket hullattam a halálukra, mert nemcsak természetes szerelemmel bírtam rájuk, hanem szupernaturális szerelem is kötötte össze minket, és mindig süllyesztette el oly sok Misztériumban és Isteni Tervben. ...Viszont, dacára a Szívem megreméltének, átadtam őket a Legfelsőbbnek, nagyon nagy Szeretet-, bizalom- és alázatcselekedet végrehajtva az Úrhoz, aki elnyerte tőle a Nagy Kegyelmét, hogy lássam szüleim a Pátriárkák karjába befogadva, megmentve és igazságosan várva a Váltságra...Ez a nagy Fájdalmom nem ismert vagy tisztelt a világban. Mondd el, fia Marcos, hogy mindent adok azoknak a lelkeknek, akik ilyen jól tiszteletben tartják és szeretik ezt a Fájdalmamot. A Tisztítatlan és Fájdalmas Szívem nagy Szeretetszámú Kegyelmékkel árasztja el azokat, akik ebben a Nagy Fájdalmomban gondolkodnak igazán jótétőleg és odaadva...Legyen ismert ez a Nagy Fájdalmom a világban, hogy megtegyen bűnbocsátást és tartós Békét. Mondd el, hogy mindent adok azoknak a lelkeknek, akik naponta ebben a titkos fájdalmaimban gondolkodnak, és minden egyes után egy Ave Mariát imádkoznak...Mindenkinek ma áldásom.