Szerelmes népem:
Áldom békészívvel, áldom szeretettel, megbocsátással és egyidejűleg igazsággal.
A VILÁG MINDINKÁBB NEHEZÍTI A KERESZTEMET, AZT A KERESZTET, AMIT TOVÁBBRA IS MINDENKIÉRT VISZEK.
ODA MEGYEK AZOK UTÁN, AKIK SEGÍTENI AKARNAK NEKEM,
AKIK A KERESZTEMET VISELNI AKARNAK HELYETTEM…
Oda megyek az én népemért, akik hűségesek, akik „lélekben és igazságban” köteleződnek, akik nem adnak oda a kísértések előtt vagy testvéreitek előtt, amikor nem értik meg…
Oda megyek újra, hogy meghívjam titeket az én keresztemmel, amely emberi napi bűnekkel van megtöltve…
Oda megyek ismét, még egyszer meghívlak titeket…
Olvastok a hívásaimat és nem értitek meg őket, továbbra is csecsemők módjára viselkedtek, még mindig nem akartok hozzám emelni. Szimuláljatok az én járásomat, tetteimet és munkáimat, de nem tartatok magatot a parancsaimnak, tanításaimnak, és továbbra is osztok közöttem az igazságom és a világi dolgok.
MENNYI HÍVÁS MÉG KELL? MENNYI SZÓVAL KELL MEGHÍVNOM TITEKET?
A KERESZTEMRŐL, AMELY MINDEN PILLANATBAN JELEN VAN, „LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN” MEGHÍVLAK ÉLNI A HÍVÁSAIMAT.
Sokan nevezik magukat követőimnek; szeretnék hozzám vonzani felesleges szavakkal, amelyek nem szülődtek meg a szívekből; elfelejtik, hogy az én lelked mélyére nézek.
ITT TITEKKEL SZEMBEN, KERESZTEMRŐL KÉRIK, SZERESSETEK EGYMÁST, HARCOLJATOK MAGATOK ELLEN, AZ ÖSZTÖNÖS ÉN-KÖZPONTOSSÁG ELLEN, AMELY ANNYIRA FÁJDALMAS NEKEM.
A GONOSZ ÁLLANDÓAN ÜLDÖZI TITEKET ÉS MÉG MINDIG ENGEDITEK MAGATOKAT KÖRÜLVENNI.
Törvényes koronám szúrja a szememet, amely nem hagy fel titeket látni, szeretni, áldani, keresni… Annyi hívás és még mindig csecsemők módjára viselkedtek!
Ebben a pillanatban Népem erősnek kell lennie, növekednie kellett volna. Népem egységben kell állnia; így gyűjtöm össze az én embereimet a Föld minden sarkáról, hogy egyetlen Szeretet Hadtestet alkossunk. Annyi emberi dolog szakértőjétek lehetsz, de ha nem szeretet szakértői vagytok, soha nem tudjatok teljesen enyém lenni.
SOKAN A SZERETETSZEMÉLYES TANULSÁGOMAT TARTOM NÉPEMNEK, AMIKET KICSIT-KICSIT ADOK NEKTEK. NEM TUDTOK ANNYIRA SOKAT, GYEREKEIM, ANNYIRA SOKAT AZ ÉN TEREMTMÉNYEMBŐL, DE NEM IS TUDNI ELÉGET A MAGATOBATOKRÓL, MÉGIS NEM JÁRTOK ELÉG KÉSZÜLVE EZEN PILLANAT VÉGE FELÉ
A Jelzek nem szűnnek, de te nem veszed észre őket. A Szavam soha nem fog véget érni, sosem fogy el, csak neked többet semmint egy átmeneti szó… A Föld kiürült az emberi engedetlenségtől és a Szívem fájdalmas e miatt… ANNYIT ADTAK NEKTEK ÉS MÉGSEM FELELTEK MEG A HÍVÁSOMRA! Lélekért jövök, azokért, akikért önmagam adtam… Hű lélekekért jövök, azokért, akik igazán szeretnek… A NAGY CSATA A GONOSZ ELLEN KEZDŐDIK, A HAMISÍTÓ KÖZELÍTI MEG, ÉS EBBEN A SZELLEMI ÁLLAPOTBAN, AMELYBEN AZ EMBERSÉG TALÁLJA MAGÁT, NEM ISMERITEK FEL ÉS CSALÓDNI FOGNATOK TŐLE. Milyen fájdalmas a Szívem e miatt! Annyi Hívás az én részemből és anyámé, mégis csalódni fogtok! A Föld, kiürült bűnből, rázkódik helyről helyre. A vulkánek füstje emelkedik és pusztítást okoz. Nemsokára nagy forradalom fog születni, és mennyi ártatlan esik a kemény kéz alá azoktól, akik nem ismerik az irgalmat! MILYEN FÁJDALMAS EMIATT A SZÍVEM, MILYEN FÁJDALMAS! Vitátok és vitatkozatok ebben az emberiség számára oly fontos pillanatban a hívásaim igazságáról. Nem tudnék több lelket rendelkezésemre állni, hogy hozzám szóljak? És nem kérdeztek meg magatokat, amikor bűnbe estek, különösen szeretet szomszédja ellen. HÍVLAK EBBEN A PILLANATBAN, LEGYETEK BOCSÁNAT, LEGYETEK JÓTÉKONYSÁG, LEGYETEK SZERELEM, EMELKEDJETEK FEL HOZZÁM GYERMEKEIMKÉNT; HÍVLAK, MÉLTÓSSÁ TEGYÉTEK MAGATOKAT GYERMEKEIMKÉNT, MERT ÍGY ÉRZEM MAGAM TISZTELETBEN ÉS SZERETVE TI ÁLTAL. A fájdalom közelíti az egész emberiséget. Az ellenség jön hatalmas fegyverével: a szétszakadás, és ha gyermekeim nem erődítik magukat és rendelkeznek megpróbált és foltos nélküli hitben, el fogtok esni a kapujába. INNEN, KERESZTEMRŐL LÁTLAK SZERETETTEL ÉS FÁJDALOMMAL. Kegyeim kinyújtva szúrják a körömök… Lábaim fáradtak és fájnak, ajánlok tiérted… Oldalam sérült vérzik értetek. Töviskoronámat ajánlok tiérted… Vállam megsérül a kereszt súlya alatt, ajánlok tiérted… Az Isten, aki ezen a kereszten lóg, széttörve és lehangolva minden gyermekeim bűne miatt, amelyek ebben a pillanatban nem hiányoznak, hanem bőven vannak ezeken a világon az emberiséggel, akik elfelejtették engem, elhanyagoltak engem gondolat nélkül, felejtettek és nem ismerik fel. Gyermekeim gyengesége olyan nagy, hogy saját emberiségük meghajlítja őket. Milyen fájdalommal szenvedek keresztemen, milyen kínok értetek! SOKAN JÁRTAM MÁR MINDENKINEK ELÉ KÉRVE, KÖNYÖRÖGVE SEGÍTSÉGET… DE TI HÁTAT FORDÍTATOK NEKEM… Nagy fájdalom közelíti a földet, az egész emberiséget, és sajnálkozva hívtok engem Atyának. Kifogatom a langyosakat. ELJÖVÖK MÁSODIK JÖVETELEMBEN GYŰJTENI A GABONÁT: NÉPEMET, NYÁJAMAT, HÍVEIMET… DE ELŐBB ÁT KELL MENNIÜK A PRÓBÁN. Eljövök, hogy elhelyezz titeket a saját lelkiismeretetek tükré előtt, és ott látni fogtok magatokat úgy, amilyenek vagytok, nélkül hamisításoktól; ott látni fogtok, hogy nem olyanok, mint mondjátok… Ez a Kegyelmességi Kezdet közel van titeketől… ALAKÍTSÁTOK ÁT AZ ÉLETETETEK, MIELŐTT ELJÖVEK! Áldom békésen, szeretem, egységre hívlak. A TEMPLOMAM, A TITOKZATOS TESTEM NAGY PRÓBÁT FOG ÁTMENNI ÉS AZ INTÉZMÉNYKÉNT LÉTEZŐ EGYHÁZAT IS NAGY PRÓBA ÉS MEGTISZTULÁS VÁR, de nem hagyom el az enyémeket, nem hagyom magatokat; kinyújtom a kezemet, adok titeknek a kezemet, hogy nagyobb halászatot adjatok nekem. A szerelmem olajjal töltöm meg a lámpáitokat, hogy biztosak legyetek abban, nem vagytok magatokat. SOHA NEM HAGYOM EL AZ ENYÉMEKET, HATALOMMAL ÉS ERŐMMEL EMELKEDNEK FEL, S EGY ÚJRA SZENTTÉ VÁLT EGYHÁZAT ADNAK NEKEM. Áldom békésen, ne váljatok el tőlem. A ti Jézusotok. ÜDVÖZLÉTYET, SZŰZ MÁRIA, A BŰNTELEN FOGANTATÁSÚ. ÜDVÖZLÉTYET, SZŰZ MÁRIA, A BŰNTELEN FOGANTATÁSÚ. ÜDVÖZLÉTYET, SZŰZ MÁRIA, A BŰNTELEN FOGANTATÁSÚ.