2015. április 1., szerda:
Jézus mondta: „Népem, tegnap Szent János evangéliumában olvastatok Júdás árulását. Ma pedig Szent Máté evangéliumából olvastok Júdás árulásáról. Tudjátok, hogy Júdás szerette a pénzt és néha lopott az általános kincstárból. Amikor megkötötte az ügyletet a főpapokkal, hogy átadja engem nekik, kérdezte, mennyi pénzért hajlandóak fizetni neki. Adtak Júdásnak harminc ezüstpénzt, ami az én fejemen levő ár lett. Amikor később megbánta árulását, a pénzt a Templomba dobta. Mivel ezt vérpénzként tekintették, használták arra, hogy vásároljanak egy agyagkészítő mezejét idegenek temetkezési helyéül. (Máté 27:6-9) Júdás később csókkal árulta el engem, amikor a zsidókat hozta, hogy elfogadják az olajfák kertjében. Ez volt a kezdete annak, hogy keresztre feszítsenek és meghaljak Kálvária hegyén, amit jó pénteken emlékeznek meg rólam. Annyira szeretem népemet, hogy hajlandó vagyok feláldozni az életem, hogy mindenki megmeneküljön bűneiből, ha megtér. ”
Jézus mondta: „Népem, jobb a kapcsolatokat szeretettel építeni, mint kritikával lerombolni őket. Tudom, hogy bűnösök vagytok és hibákat tesztek, de mégis ugyanolyanul szeretem. Próbáljátok megoldást keresni hibáitokra és hagyjatok el mögöttük. Kérek bocsánatot tévedéseitekért, s én megbocsánatom. Tanácsot adhattok valakinek az életében javuláshoz, de ne állandóan szidjátok senkit a tanácsaitekkal. Jobban fog válaszolni valaki, ha kedves vagyok vele, mint ha lebeszéllek róla. Szeretet vagyok és szeretném, hogy népem is szeresse engem és egymást. Utánozzatok az életemet, s a mennybe vezető helyes úton lesztek.”