Szombat, szeptember 26., 2010:
Jézus így szólt: „Népem, sok hívő üldöznek és még meg is ölnek kommunista és muszlim országokban. Ezek az emberek, amikor Amerikába jönnek, nem értik, miért ne használjátok ki a vallási szabadságot, amíg van lehetőségetek rá. Sajnálatos módon az amerikai emberek hűvösek és nyugalmasak irántam, helyett hogy részt vennék a vasárnapi misén. Azok, akik évek óta üldözötték, örömükre mennek a vasárnapi mise elé. Ezen üldözés más országokban látványa jele annak, amit az amerikaiak kezelni fognak, amikor jön a nagy próbátétel. A lelkek pokolba zuhanó látomása és ahogy szenvednek, egy kicsit hasonlít arra, mikor Divies is szenvedett a pokolban. Divies akár Abrahamot is megkérte, hogy figyelmeztesse testvéreit, hogy éljenek jól és kerüljék el a pokolt. De Abraham azt mondta, hogy Mosesznek és a prófétáknak van vezetni őket. Amikor Divies javasolta, hogy valaki, aki visszatért a halottak közül, meggyőzhesse testvéreit, Abraham azt mondta, még akkor sem változnának meg. Ez igaz volt, amikor én is meghaltam és feltámadtam. Visszatértem a halálból, de még így is sokan nem akartak hinni bennem. Mindenki üdvösségét hoztam az Ém véráldozatommal, de még mindig embereknek el kell fogadni szeretetem és megbánniak bűneiket ahhoz, hogy megszerezhetik a mentést.”
Camille így szólt: „Köszönöm újra azokat a miséket, amelyeket szándékomért mutattak be. Amikor látom az embereket jövetek a miseimre, sajnálatosan érzem magam, mert lazán voltam és nem vettem részt a misén, amíg földön jártam. Hála istennek, hogy mennyben vagyok, hiszen könnyen lehetett volna az evangéliumban szereplő gazdag emberhez hasonlóan szenvedni a pokol lángjaiban. Elmondtam neked arról a pincéről, amit láttam a pokolban. Áldásokat mindenkinek és imádkozom mindenkiért, hogy járjanak vasárnapi misere.”