Jézus mondta: „Népem, mindig fájdalmas idő az, amikor valaki elhagy minket a földön, de öröm, tudni, hogy a halott nem fog többé szenvedni ezen a világon. Hitben hallottátok az Evangéliumot, amely szerint én vagyok a Fény, az Élet és az Út a mennybe. Velem új szellemi élet kezdődik, amikor testetől felszabadulsz. A látomás mennyei csodálatos pillantása, ahogy ezek a virágzó virágtök előttem dicsőítik és magasztalják engem. Látsz egy folyómat is, az Én Élő Vízemet, amely most életet ad Elverusnak, hogy felkészüljön a mennybe való menetre. Összes szent kiszolgálása szolgálatomban örök élettel jutalmazta őt a fáim keresztre feszítésénél. Boldog van velem és imádkozni fog minden szeretteiért. A mennyei rokonaink mindig figyelnek családtagjaikra. Ők az elsők, akik üdvözlik benneteket a halál után, együtt a szentjeimmel, angyalaimmal és énmagammal.”
Jézus mondta: „Népem, sok gyönyörű templomotoktól elvették keresztteljesztőit és szobrait, s csupasz falak maradtak. Sőt a tabernákulumaimat is eltávolították az előterekbe. Templomotokat levetkőztetve, hagyományaitoktól, a Szenttől való érzéstől, mégis csak egy kisebbség hisz benne, hogy valóságos jelenlétem van a Hostiámban. S vannak papok, akik ezt megfordítják, keresztteljesztőket helyeznek el, szobrokat állítanak fel és visszahelyezik a tabernákulumaimat a templom központi, látható helyére. Népem támogatni kell e restaurációkban hagyományaitokat, segíteni papjainkat és inspirálni őket az igaz dolgokra. Szobrok és keresztteljesztőim példákat mutatnak szeretetről és szenvedésről, ami teljesen hiányzik a csupasz falú templomoktól. Ha látod a Szent Szívemet vagy Boldog Anyám Tiszta Szívét, akkor van mit gondolni és inspirálódni. A tabernákulumaimat láthatóan kell tartani, hogy leborulhassatok előttem dicsőséget adva nekem. Ha nem jelenlék a templomban, akkor csak egy bármilyen épület lesz belőle, s nem templom. Dicséretet és magasztalást adjunk Uramnak, és tiszteljük szentjeimet és angyalaimat templomainkban.”