2014. augusztus 3., vasárnap

Látok egy Nagy Lángot, amely Isten Atyja Szívét ismerem. Mondja: "Én vagyok az Örök Most - idő és tér Teremtője - fény és sötétség Teremtője - a levegőt, amit lélegeztek."

"Jöttem megbékélni az ember szívével, de a világ szíve saját útját keresi büszkeség és tévedés között. A terrorizmus, erkölcsi romlás és az én létezésének érzékelése elvesztése azok a rossz gyümölcsök, amelyek a tönkrement kapcsolat köztem és az emberiség között."

"A világban ezt a Missiót hoztam létre, mint az ember visszatérésének eszközét hozzám. Az út vissza Szívembe megbocsátás. Az ember keresnie kell bocsánatot tőlem, majd magából és mindenkitől. Csak akkor tudunk megbékélni."

"De az ember tévedéseiben nem hallgatott, kétkedett és még ellenezte is engem. Kérem, értesüljön arról, hogy nem helyezem a cím vagy hatalom értékét a lelkek megmentésének fölé. Ez keserű pillanatok azoknak, akik megmenekülésüket a világbeli pozíciójukon látják."

"Térjen vissza hozzám, Atyádhoz, alázattal, elismerve gyengeségeit. Engedje, hogy erősségem legyek. Engedje meg, hogy védjem, oltalmazzam és vezessek mint kis gyermekeim. Adjon nekem helyet a szívedben."