(Látom egy nagy lángot, amelytől tudom, hogy ez Isten Atyja szíve. Ő mondja: " „Én vagyok az örök Jelen. Én vagyok Az, aki minden bimbót kicsinál a tavaszban. Én vagyok Az, aki táplálja a termést nyáron. Én vagyok Az, aki áldja be a szüretet ősszel, akinek köszönhetően fényes díszeikben pompáznak a levelek és mindegyiket vezérlem le, amint lehullanak. Én vagyok Az, aki minden hópehely formáját alakítja télen.”
„Én vagyok ti örök Atyátok, akinek a keze alkotja az életet fogantatáskor, emberi élettel, amelyben lélek és szellem van, s amelynek végzetes sorsa, hogy örökkévalóságot osztozzon velem a mennyországban. Csak én képes vagyok életet teremteni az anyaméhben. Amikor az ember elpusztítja Teremtményemet, tiszteletlenül viselkedik Teremtményem és Én iránt. A morális hanyatlás a szétválasztottság gyümölcse az én Isteni Akaratomtól. Ez a szétválasztottság betegségeket, háborút és csapásokat szül.”
„Így mondom tinek ismét: állítsátok helyre az élet iránti tiszteletet szívetekben, s békét és virágzást fogtok élvezni. Ez a egyetlen megoldás, amit keresel, ó földön járó ember! E kérdést nem tárgyalhatod ki, úgy mint a béke ügyében sem. Ne engedd magát az elcsábítani, hogy másképp gondoljon.”
„Én vagyok ti örök Atyátok.”