Szent Tamás Akvínói eljön és mondja: "Dicsőség Jézusnak."
"Ma arról akarok beszélni velük a profanitásról. Ezzel nem korlátozom magam csak a profán nyelvhasználatra. Hanem inkább a jelen pillanat profanitásáról beszélek. Bármikor egy lélek tudatos választással elutasítja, hogy Szent Szeretetben éljen az adott pillanatban, akkor megprofanálta azt a pillanatot. Mondják: 'De mindig próbálok Szent Szeretetenél élni.' Emlékezz rám, üzenetem, a igaz ember naponta sokszor esik."
"A lélek akkor profanizálja az adott pillanatot, amikor tudatosan magát és saját kívánságait helyezzi szíve középpontjába Isten és a közösség helyett. Talán hírnevének károsodása miatt nem kér Istentől bocsánatot a rágalmazóknak, hanem haragot érzel és igazságszolgáltatást keres. Vagy talán valami anyagi dolgot akar, ami érzékeinek tetszik, és ezt az anyagit helyezze szíve középpontjába Isten és a közösség fölé. Vagy ambiciózus sikerre, pénzre és hatalomra, és másról nem gondol."
"Ma minden léleket meghívok, hogy az Igazság szemével nézze be a saját szívébe, és látja meg, mennyiszerre és miért profanizálja az adott pillanatot, mert csak az Igazság szemével hozhat szentséget mindenkori pillanatba."