Én vagyok, Mária, anyátok, aki hozzánk szól. Szeretnék mindenkinek írnom a karácsonyi üdvözletemet. Ez volt életem fénypontja, amikor Jézus született. Tudjátok, fiaim és leányaim, mikor egy gyermeket szültek, mennyi öröm látni az apró arcukat és testüket. Annyira kisnek tűnnek, hogy néhányukat egyetlen kézben is tartani tudtok.
Isten gyerekei küldtünk a világra, s mindannyian Isten gyermekeinek apái és anyjai vagyunk. Néhányan közülünk sok gyermeknek spirituális szülei, másoknak pedig testileg és spiritualmente is szülők. Ha megöregszünk e földön, mindegyikünk valakinek lesz az anyja vagy az apja. Sokat van közöttünk olyan spirituális testvér, akit szeretettel fogadunk, mint egy nővért vagy fivért. Többségünknek vannak testvérei is. Nem látjátok-e, gyermekeim, hogy mindegyikünk együtt kötöttük az Egy Testben Krisztusban? Krisztus a fej és ti mindnyájatok az ő gyerekei. Ezért küldünk annyit kegyelmet le hozzátok, kedves gyerekeinkhez, hogy megmentsék lelketeket. Soha nem fogjátok elérni, mennyire mély Isten szeretete és éné, Máriaé, ti mindenki iránt, függetlenül attól, mit csinálsz életetekben. Ugyanez a szeretet éri mindnyájatokat, teljes szerelmünkkel. Szívvel, elmével és lelkével egyesült vagyunk mindegyikketekkel. Legbensőbb vágyunk az, hogy ti is ugyanígy szeressetek vissza bennünket. Ti mindenki, akiket kedves gyerekeinknek, drágáknak és legjobb barátainknak nevezünk, mindannyiért feláldoznánk életünket naponta, ha lehetne. Ezért halt meg Jézus a Kereszten ti mindenkiért, s ezt ismétli el minden misén. Én is lemondtam az élettől, amikor ő testileg meghalt. Önmaga halála által mindent feláldozva és úgy élve, ahogy Isten kért tőlem. Szeretném, ha mindegyik gyermekem is ölmódott volna magáról s élősködne az égi Istenéért. Gyerekeim, csak személyesen akartam mondani ti mindenkinek, mennyire szeretek benneteket. E karácsonyra nagyobb és nagyszerűbb áldást küldök titeketől Isten nevében, mint amilyen valaha is adatott a világ kezdete óta. Ez az anyátok szerelme, amit soha nem éreztél még. Szeretet, Anyuci.