Az Atya, a Fiú és a Szentség nevében. Amen. Újra angyalcsapatok fehérbe és aranyba öltöztek, akik körülvették az ostyátartót, a keresztet és Mária oltárát. Az Isten Anyja aranysugarakban fürdött. A köpenye fénylő arannyal volt borítva, és a koronájában lévő gyémántok csillogtak. Sok sugár áradt ki szívedből aranyból és ezüstből.
A mennyei Atya most így szól: Szeretett gyermekeim, kiválasztottaim, szeretett papfiai, én, a mennyei Atya, beszélek most e pillanatban általam akaró, engedelmes és alázatos eszközömön és lányamon, Annán keresztül.
Szeretett gyermekeim, szeretett kis nyájam, szeretett papfiai, én, a mennyei Atya, ma megmutattam nektek, hogy ne helyezzétek magatokat az első helyre, ne vegyétek el az első helyet, hanem utolsót. Csak ha ebben az alázatban elfoglaljátok ezt az utolsó helyet, akkor mentettek és végigmenhetetek a Golgota-hegyen a súlyosságban, betegségben, kínokban. Ha nem követitek minden dolgot, teljes védelmet nem kaptok.
Sok hívő így szól: Mindenet megteszem. Annyira imádkozom. Oly gyakran járk a Szent Misén - természetesen az étkező közösséget értik. Mindent teljesítem és nem követek súlyos bűnt, ezért nem kell bevallanom, mert senkit sem ölök és senkitől se lopok, így Istennek tetsző életet élvezek. Nem, szeretett hívők, ez mégsem elég ahhoz, hogy egyszer megélhessétek az örökkévaló esküvői lakomát és első helyre ülhettek ebben a menyecseme asztalnál a mennyei országnak. Amikor akkor felveszlek titeket, akkor így szólok nektek: Vegyétek el ezt az első helyet, mert Földön megérdemelték. Bizonyítottatok nekem, hogy alázatosak voltatok és szeretetben és alázatban vettetek igénybe az én utamat, a Golgota-utat.
Szeretett papfiai, legyetek példa közösségeiteknek, akkor helyesen járhattok - igazság útján.
Szeretett papfiám, ma teljes tisztelettel ünnepelted a Szent Tridenti Áldozati Ünnepet. Kérlek, figyelmesen nézzd meg ruháidat. Akarom tőled, hogy mindenkit Ehrfruchtban viselj. A szután az én papruhám. Akarom, hogy ezen napon, a Napomon a legszebb ruhát és a legszebb nadrágot viseld. Ugyancsak a köpenynek a legjobbnak kell lennie. Igen fontos, szeretett papfiám, hogy mutass nekem: "Az Úr napja van. Vasárnap." A vasárnap valami különleges, amikor tükörfüggöny is szükséges és az áldásköpeny a szentségi áldásra. Ez az Úr nagy napja, a vasárnap. Különböznie kell az munkanapok áldozati étkezésétől. És ti, gyermekekem, öltözzetek be a vasárnapi ruhába. Bizonyítjatok nekem, hogy ezt a napot, a vasárnapot különösen szeretnétek ünnepelni. A legkedvesebb Égi Atyátok mindeneket látnak. Minden az én akaratomban van. Ez nem jelenlétben van a kívánságaitokban.
Szeretett papfiám, öt évvel ezelőtt, mielőtt kapnád az égi üzeneteimet, nem jártál-e te is az általános úton? Nem viselted-e a többi emberhez hasonlóan az Oratorian kollárt? Nem mutattad nekem még egy kis keresztet sem a mellén - semmit többet? Ma már nem lennél ennél tovább, ha nem kaptad volna ezeknek az üzeneteknek. Ma is ünnepelnék ezt az áldozati közösséget a többi papokkal együtt. Ma is állnál a nép oltáránál és szolgálnád a népet, nekem - a Felsőbb Úrnak és Megváltónak Jézus Krisztusnak a Szentháromságban. Ma még mindig nem engedelmeskednék az Égi Atyának, mert lépésről lépésre felkészített téged arra, hogy ezt az utat járhass. Nem vettem el mindenkitől egyből mindent. Felkészített téged. Fölülről lefelé öltöztett téged - én, az égi Atya.
Mutattam nektek, hogyan ünnepeljétek a Szent Misét egy tabernákulummal, rajta kereszttel és imádkozó angyalokkal, kanon táblákkal, három gyertyával jobbra és balra mindegyik különösen szép gyermekkel az Áldott Szentség tiszteletére, egy burse-vel a korpusszal, a kelyhfedővel, kelyhtakaróval és palla-val, valamint missálfedővel, mind liturgikus színben antipendiummal és megfelelő csúccsal az oltár körül. Ezeken az oltárokon ma már nem tartoznak virágok, mint a malomasztalokra szokásos.
Te is tenyedben ma is úszna a nagy áramlatban, szerelmes pap fiaim. Kössön hálát az Égi Atyának naponta ezen Szent Áldozati Ünnepen, hogy már nem végezed el, mert megértettem Üzeneteimből, mit tartalmaz Isten szerelem és ahogy a Szentséges Háromság kívánja, tisztelettel ünnepelik Jézus Krisztus Szent Áldozatát. Felölted ma az én Vesztementemet, amit akarok? - A római liturgikus vesztementemet? Nem, egy kabáton ültél a vacsoraközösségben. Ez volt helyes? Volt-e kezednél lavabo-kendő és lavabo-édény? Mosdottad kezede? Nem, mindent elfelejtetted katakombádban. Ezt nem akartam.
De most vidám lehetesz. Megkapta minden szentséget, amely a legfőbb tiszteletemet jellemzi, mert kiválasztottalak. Te, pap fiaim, példa leszel másoknak. Már nem modernizmusban vagy. Mindet el kell feledned magadnál. Csak előre kell tekintened, ne hátra. Amit korábban tettél, mind modernizmus volt - semmi több. És ma is ugyanazt tennéld. Légy hálás!
A többi papok, akik követni akarnak és képesek, olvassanak tőled, mit jelent a Szent Tridenti Áldozati Misze. A szermóneid által át kell őket helyezned a természetfelettibe, amikor egyszer tartsz bennük az egyházakban. Mert ahogy én akarom, úgy fog történni. Soha nem maradsz itt bezárva. Itt csak gyakorlatot végeznek. Egy nap az Én Templomaimban ünnepelj a Szent Áldozatát Tridenti Ritus szerint. Hitetek-e, gyermekeim, hogy mindig elválasztottak maradtok?
Ezekben az egyházakban ma bejutott a gonosz. Igen, fiaim már nem lehet jelen a Tabernákulumban. Hittek bele, szerelmes papok! Hogyan ünnepelhetitek az Én Szent Áldozatomat a népnek? Kit szolgáltok akkor? - A népet. Fölötted állnak püspöködtök, de nem kérdeztek magatokat, hogy ez igaz-e? Igaz-e a II. vatikáni zsinat? Nem vettétek el ezt a jogot magatokra? Változtatható-e az egyházjog Isten törvényének vagy emberi törvénynek tekinthető, amit akaratok szerint módosíthattok? Lehet-e még jelen Jézus Krisztus Fiúm a Szentháromságban ti templomaitokban, amelyek protestánsnak tűnnek? Adhatja magát nekem ezen az oltárokon? Nem lehetséges ezeknél a zúzógépes asztaloknál, amelyek protestánsságra emlékeztetnek.
Ti, szeretett hívők, akiket ma is megcímélni kívánok, miért követitek ebből a papokat? Ti is egyszer kérdezték magatokat, hogy keresitek-e az igazságot vagy csak úgy követték ezeket a papokat anélkül, hogy megkérdeznétek: "Még mindig igazság van benne? Az Igaz Pásztor még akkor is igazsággal beszél, ha ő maga ünnepli ezt a modernista étkezést? Akkor hirdethet-e ex cathedra az igazságot? Nem, gyermekeim. Nem lehetséges, hogy egyszer hirdeti az én Szent Áldozati Lakomámat, hogy mindenki megünnepelhesse és egyidejűleg ő maga kultiválja a modernizmust? Miért, gyermekeim, mondjátok: "A Szentségtelen Atya is így tesz, ezért én is úgy tehetek." Vagy elválasztva vagyatok az igazságtól vagy nem kérdezte magatokat, mit kell tenni neked, a különleges embernek, akit megteremtettem? Ma felvilágosítani szeretnék titeket, hogy tudást szerezhettek. Ha tovább részt vesztok ebben a modernista étkezésben, az igazság nem lehet bennetek.
Milyen ruhákat viselnek ma a papok? Korábban is ezt a ruhat viselték szentelésükkor? Nem, a menyegzői ruhát kapták felöltve. Ezen papruhák, amelyek még ma is lennének, már nincs meg. Ezért pontosan vezetni kell az én papfiamat ide és adni a legpontosabb információkat, hogy olvashassatok róla.
A kis csoportom semmi. Önmaga nem tehet semmit. Én, a Mennyei Atya a Hármasságban, pontosan felvilágosítottam őket az én igazságomról, és engedelmeskednek az én igazságomnak.
Ti, papjaim, mondjátok: "Ez a kisgyerek hazudik" anélkül, hogy megvizsgálnád, valóban-e hazudik. "Nem, ez gonoszságból van," mondjátok. "Ne higgyetek ebben. Szaggassatok fel ezen üzeneteket." Hogy az én kisgyermekem akarata szerint hirdesse a üzeneteket és egyidejűleg engedelmeskedjen a gonosznak? Hogy hirdesse, hogy újra gyakoroljatok a bűnbocsánatot, hogy ismét felfüggesszétek a Szent Keresztet és leboruljatok a Szent Kereszt előtt? A Szent Áldozati Lakomát, amit hirdet, a Hetedszor Szentelt Sakrámákat, amiket hozzátok újra, az Örvényfüzetet, a papokat papi ruhában - mindez gonoszságból van? Elejétől fogva ezt jelentettem be kisgyermekemnek, hogy szétszóródjon a világban. De ti, papjaim, még ma sem ismertek fel és nem engedelmeskedtetek neki. Mind jobban engeditek magatokat vezérelni gonoszságnak. Csak tekinteteket fordítsatok a középpontra, rám, az Egységes Istenre, Fiámra a tabernákulumban, aki még ma is jelen lehetne, ha engednétek ezt a Szent Áldozati Lakomát. Nem, megtiltátok! És ti, főpásztoraim, parancsoljátok a papoknak, hogy ne ünnepeljenek ezent a Szent Áldozati Lakomát! Ez lehet helyes? Az igazságban van ez? És ti, fiúim, papjaim, követitek ezeket a főpásztorokat. Engedelmeskedtek nekik és követeljétek hívőitőtökől, hogy kövessék titeket, akik nem hirdetik az igazságot és nem élitek vele. Nem követhetnek titeket.
Ez egyház már nem lehet az Enyém, a katolikus egyházmam. Sok közülük lett és soha többé nem lesz az egyetlen Szent, Katolikus és Apostoli Egyház, amelyet taníttok, Uram, bíborosaim, papjaim és az Én Szent Atyám is. Légy ismét példakép! Különösen ebben az évben, amelyben a legfőbb pásztorom kiáltotta ki: a Papok éve. Ha nem jársz az áldozati lakomára, soha nem tudod hirdetni igazságomat. A hullámvonalban úsznál tovább és lemerülsz az örök mélybe - egyre mélyebbre, mindig mélyebbre. És sírnak lelkeitekért - ahogyan már régóta a küldöttem, Anne-n keresztül is tettem.
Mennyi üzenetet kaptatok, szeretett püspököm! Olvastátok valaha ezeket? Csak az iratba dobták őket? "Ez nem a mi dolgunk," mondtátok. "Nem kell engedelmeskednünk nekik, hamis próféták, hamis látók, önkényes látók." Ellenőriztétek az üzeneteket? Valaha beszélgettetek ezekkel a küldöttekkel? Meggyőződöttök arról, hogy valóban önjelölt látók-e? Nem, megtartani akartátok hatalmotokat és még ma is meg akarjátok tartani azt, e világító üzenetek után.
Mindig mondjátok: "Van a Biblia, minden benne van írva. Van-e a Bibliában, ha nem viselitek papi ruhát? Csak a Bibliához tudjatok orientálódni? Mondja meg a Biblia, mit kell ma tennietek, hogy ünnepeljetek az Enyém Szent Áldozati Lakomámat a nép oltárán? Súlyos szentségtöréseket követtétek el. És ezek a szentségtörések nem vannak feljegyezve a Bibliában: hogy éltek a világban, ezeket a gyönyörök után vágyakoztatok, beszélgettek mammonról - igen, még homoszexualitásról is. Olyan messzire mentek, hogy be is hívták ebből az emberekből az Enyém egyházamba. Minden lehet az Enyém egyházában. Mindenki jöhetheti az Enyém lakomámra. Mindenki veheti az Enyém Fiát, legyen bűnben vagy ne - ez marad ugyanaz.
Mily súlyos bűnt követtétek el! Térjetek vissza! A Ti mennyei Apátok a Háromságban ma is hívnak, hogy kérdezzék maguktól: "Mit tettem rosszul azután, hogy papként megkaptam szenteléstemet? Ma még ugyanazt követem-e? Ma még szolgálom-e a Háromszoros Istent? Ma még ő van-e a középpontomban? Ma még vagyok-e példakép, Szent Pap a plébániámnak?" Kérdezzék maguktól ezt mindenkinek egyénileg, és felfedezni fogják, hogy semmi nincs már meg azaz amit egyszer ígértetek szentelésetekkor. Az Enyém Fiúm, Jézus Krisztus mindenre tanítani akar és mutatni nektek az üzenetemben. Miért nem veszi őket?
Te fiúm, papom, ne nézz vissza. Sok éven át kultiváltad a modernizmust. Ma minden másképp van veled. Nézd elköszönéssel és örömmel ezt a Szent Áldozati Lakomát az Ige három személyének akaratából, mindent tisztelettel, minden szentséggel füstölőtől kezdve, áldással, rózsafüzérrel, mindezt én kívánom. Ebben nincs hely modernizmusnak.
És így akarom, hogy minden papom veled példázzon. Maradj alázattal. Nem büszkélkedj, ha viselsz papi ruhádat. Ha a legjobb ruhadat öltöd magadra, az én ruhám mint pap, soha nem lehet büszke, hanem alázatosan mutasd be a városban. Sétáid közben emberek tudomást szereznek arról, mi jelent egy pappal találkozni. Nem nézik-e téged csodálattal? Nézik-téged emberként vagy papként? Nem, ruhádat tekintik, mert ezzel a ruhával öltöztetem minden papomat.
A külső megjelenésem papjaimban fénylik az lélek. És ezt kell hordaniuk a világba, akkor újra tiszteletreméltóak, szeretőek és lelkiismeretes szent papok lesznek, akik misztikusan élnek, akiket misztika ölel körül. Ebből kívánom mindenketektől. Így én, az Égi Atya áldom mindenkit a mennyei Anyámmal, minden angyallal és szenttel, az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Ámen. Maradj igazságban, hűségben és élj szeretettel! Ámen.